„Nekünk van kikhez mérni magunkat!”

Önkormányzat

A Szigeterdőben az első felelős magyar kormány tagjait ábrázoló szoborcsoporthoz tartozó relief talapzatát díszítő régi márványtábla helyére készített másolat felavatásával kezdődött március 14-én az 1848/1849-es forradalomra és szabadságharcra való városi megemlékezés.

- Horvay János alkotása hangsúlyozza, hogy bár Kossuth, Széchenyi és Batthyány gyújtották meg a szabadság lángját, a magyar nép egyszerű fiai szálltak harcba érte - mondta köszöntőjében Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, a térség országgyűlési képviselője. - Nem akartak mást, mint biztató jövőt az országnak, ahol gyermekeik és unokáik is otthon lehetnek. 170 év telt el azóta és mi magyarok továbbra sem szeretnénk többet, mint itthon lenni ebben az országban, amit saját értékrendünknek, meggyőződésünknek megfelelően rendeztünk be. A táblán Petőfi Sándor „Élet, vagy halál” című versének kezdő sorai olvashatóak: „A Kárpátoktul le az Al-Dunáig. Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával. Áll a viharban maga a magyar.” Ezzel a költő azt üzeni, hogy csak magunkra számíthatunk, ha mi nem védjük meg magunkat, senki nem teszi meg helyettünk. A magyar szabadság ügye 1848-ban egy zászló alá állított politikai ellenfeleket, akik felismerték, hogy a haza érdekében össze kell fogniuk. Az akkori hősök arra tanítanak, hogy távolabbra tekintsünk a mindennapok horizontján. Ha az a tét, hogy megtarthatjuk-e közösségünket, kultúránkat és életformánkat olyannak, amilyenné évszázadok során érlelődött, nincs más válasz, mint a közös cselekvés. Lehet hibákat és kifogásokat keresni, de az idő minket is megkérdez. Mit tettél a hazádért, a közösségedért, a családodért? A múltunk közös örökségünk, de csak akkor válik gyermekeink számára útmutatóvá, ha családjainkban elmeséljük szüleink, nagyszüleink, dédszüleink történetét.
Fóris Dóra éneke és Bíró Dávid szavalata után a településen működő intézmények, civil szervezetek, valamint pártok képviselői átvonultak a Horvay János által Kossuth Lajosról készített szoborhoz és ott helyezték el koszorúikat.
A Belvárosi Általános Iskolában tartott ünnepségen előbb az alapfokú oktatási intézmény diákjai adtak énekes-verses-zenés műsort, majd Szabó Loránd polgármester mondott ünnepi beszédet.
- Elmondhatjuk, hogy szerencsés nemzet vagyunk. hiszen a mi múltunk és benne 1848-1849 története mindig minden esztendőben arra figyelmeztet bennünket, hogy nekünk van kikhez mérni magunkat - emelte ki a városvezető. - Vannak elődeink, akikre felnézhetünk, akiktől megtanulhatjuk, hogy a szabadság önmagában nem, hanem csak erkölcsi tartalmával együtt érték. Ezért mondhatjuk, hogy számunka éppen a forradalom példája bizonyíték arra, hogy a szabadság és a rend sohasem választhatók el egymástól. Az önmagában álló szabadság nem valódi szabadság. Ahogy Heltai Jenő is írja „nem azért dúlt már érte harc, hogy azt csinálsz, amit akarsz és mindazt, amiért más robotolt, magad javára letarold, mert szabadabb akarsz lenni másnál”. 1848-1849 története, a magyar szabadságharc arra tanít minket, hogy a nemzeti hűség és a szabadság sorsa szorosan összetartozó dolgok. A szabadság, amit ma is fontosnak tartunk és éppen ezért védünk minden lehetséges eszközzel, nem képzelhető annak a földnek a szeretete nélkül, amelyen élünk. A március 15-i megemlékezések alkalmával a hatalmába kerít a csodálat és a tisztelet érzése, hiszen ha fellapozzuk az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc krónikáit, ez a bő másfél esztendő a rendkívüli helytállás, az önfeláldozó hősiesség és a politikai vitákkal, a megosztó ellentétekkel együtt a magyar szabadság megszületésének ragyogó pillanata volt. Sokszor, sokat gondolkodtam azon, hogy milyen belső erő hajtja az embert az önfeláldozáshoz. Úgy gondolom, ha gyermekünk életéről van szó, kérdés nélkül cselekedjük azt, amivel az életét megmenthetjük akár saját magunk elpusztításának árán is. De ezt megtenni egy nemzet, egy közösség életkörülményeinek megváltoztatásáért, e tett végrehajtásához mekkora elszántság és akarat kell, szinte felfoghatatlan.
Szabó Loránd végül arról beszélt, hogy a forradalom és a szabadságharc ismert, emblematikus személyiségei mellett több tízezren voltak olyanok, akik épp úgy odatették magukat és cselekedték azt, amit megkövetelt tőlük a haza, ezért nemzeti ünnepünkön kötelező az emlékezés és főhajtás minden hősnek.
 

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.További információ a sütikről (cookieról):Elolvasom.

  
Info