22
H, okt.

Kétkerekűvel a Duna-Dráva deltában

Szórakozás - Szabadidő

A Szekszárdi Szakképzési Centrum Apáczai Csere János Szakgimnáziumának és Szakközépiskolájának hat tanára és hét diákja, valamint a Dombóvári Közös Önkormányzati Hivatal két munkatársa vett részt május 24. és 26. között azon a túrán, mely során a Duna-Dráva delta jónéhány települését keresték fel a csapat tagjai biciklivel.

A „Hét határon át kerékpárral”-mozgalom népszerűsítésére kiírt pályázaton sikerrel szerepelt a középfokú oktatási intézmény. Ez tette lehetővé a 235 kilométeres kirándulást, melyről annak egyik résztvevője, Klajkóné Kalmár Anna írt élménybeszámolót.
A projekt fő szervezője és vezetője Zilizi Rozália alapos mentális és gyakorlati felkészítésben részesítette a résztvevőket. A kerékpárok technikai ellenőrzése után teherautóra pakoltuk vasparipáinkat és kisbuszokkal elindultunk a biciklis túra indulási pontjára, Kozármislenybe. Itt csatlakozott hozzánk a a pályázat anyagi forrásának egy részét biztosító Nemzeti Fejlesztési Minisztérium egyik munkatársa. Tele energiával és várakozással indultunk neki az első etapnak. Gyönyörű falvakon és tájakon haladtunk, megcsodáltuk Palkonya báját és pincesorát, átkerekeztünk Villányon és Beremendnél léptük át a magyar-horvát határt. Bellyéig lankás, csendes vidéken haladtunk, nem éreztük meg a mögöttünk hagyott kilométereket. Szállásunk elfoglalása után ismét nyeregbe pattantunk és betekertünk Eszékre, ahol megnéztük a várat és az óvárost. Bellyén vendéglátóink nagyon ízletes és kiadós vacsorával vártak minket, ami után hamar nyugovóra tértünk. Az első napi megtett táv: 96 kilométer.
Pénteken a korai kelés és a reggeli után elhagytuk szállásunkat, majd elkerekeztünk a Kopácsi-rétre, ami a Duna-Dráva Nemzeti Park és Természetvédelmi Terület része. Hajóra szálltunk és egy órás ringatózás alatt csodálhattuk az érintetlen természet növény-, madár- és vízivilágát. Itt fogyasztottuk el ebédünket is. Energiával feltöltekezve indultunk tovább fél szemünkkel mindig az eget kémlelve, hogy mikor ér minket utol a zivatar. Szárazon értünk el Vörösmartra, ahol a második éjszakát töltöttük. Este még elkerekeztünk a közelben lévő II. világháborús emlékhelyre, ami egyúttal kilátóhely is a völgyre és a folyóra. Vacsoránkat a szomszédos Csúzán fogyasztottuk el, ami többünk elmondása szerint életünk legfinomabb halászléje volt. A második napi táv: 59 kilométer.
A bőséges és finom reggeli után némi izgalommal vágtunk neki a harmadik napnak. Vezetőnk, Zilizi Rozi többször kiemelte, hogy nehéz szakasz előtt állunk, ezért jól osszuk be az energiánkat. Utólag beigazolódótt, hogy nem túlzott! Udvarnál léptünk be hazánk területére és Mohácsig még nagyon virgoncak voltunk. Az időjárási és a domborzati viszonyok is tökéletesek voltak. A Duna-parti városban mindenki még megette az utolsó morzsáit, kiosztottuk a magnézium tablettákat és a szőlőcukrokat, megittuk a maradék izotóniás italainkat és nekilódultunk az utolsó, erőt próbáló szakasznak. Pécsváradig se szeri, se száma a hegynek és a völgynek, igazán próbára tette állóképességünket. a szombati 80 kilométeres biciklizés.
Nagyszerű három nap volt, jó társaságban, gyönyörű tájakon, szabadban.
Köszönjük a Dombóvári Apáczai Alapítványnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak, Dombóvár Város Önkormányzatának, a dombóvári EFI-irodának és a Karászi Szikvíznek a támogatását, Dörnyei Szilárdnak a sofőrfeladatok ellátása mellett a figyelmes társaságát, valamint Pál Antalnak a kerékpárok szállítását.

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.További információ a sütikről (cookieról):Elolvasom.

  
Info