24
V, márc.

A bor vidámítsa fel az ember szívét!

Civil szféra

A Dombóvári Kertbarát Egyesület nyolcadszor hívta János-napi boráldásra és -szentelésre a helyi, valamint a környékbeli vincelléreket. 

December 27-én immár negyedszer gyűltek össze a Kertvárosi Katolikus Közösségi Házban a szőlősgazdák, akiknek a magukkal hozott újboraira Isten áldását kérte dr. Hegedüs János.
- A bor vidámítsa meg az ember szívét! - idézte a 104. zsoltár egyik gondolatát a római katolikus plébános, aki aztán meg is szentelte a palackozott fehér, rozé és a vörös nedűket.
Király Gábor, a Dombóvári Kertbarát Egyesület elnöke két üveg jófajta szőlőhegyi borral köszönte meg az áldást és a szentelést dr. Hegedüs Jánosnak. A civil egyesület tagjai és vendégeik aztán meg is kóstolták az általuk gondozott szőlőből készített itókákat.

A Szent János-napi boráldás eredetéről
A legenda szerint Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak, hogy akkor hajlandó hinni Krisztusban, ha kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet és az nem árt neki. A mérget először megitatták két gonosztevővel, akik azonnal meghaltak. Szent János imádkozott, megáldotta a mérgezett boroskelyhet, kiitta és semmi baja nem lett, köpenyét pedig a gonosztevőkre terítette, akik feltámadtak.
A XVIII. század közepéig a karácsony három napig tartott. A katolikus hívők az az ünnep utolsó napján Szent János evangélistára emlékeztek. Hajdanán ekkor valamennyi család bort vitt a templomba annak érdekében, hogy arra a pap áldását kérje. A megszentelt nedünek ugyanis olyan erőt tulajdonítottak, amivel beteg embert és állatot is gyógyítani lehet. A szőlősgazdák a miséről hazatérve a pincéikben az azokban sorakozó hordók mindegyikébe öntöttek egy keveset az itókából azért, hogy ne romoljon meg a „hegy leve”. A János nevű férfiak december 27-én szőlőhegyi mulatságra hívták meg rokonaikat és barátaikat.

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.További információ a sütikről (cookieról):Elolvasom.

  
Info