24
H, jún.

Köztes átmenetek - drog és más függőségek

Közélet

Ez a címe annak az interaktív vándorkiállításnak, amit 2001 óta az ország közel 150 településére jutott el. A kábítószerek fogyasztásának megelőzésére fókuszáló tárlat május 20-án nyílt meg a Tinódi Házban, ahova elsősorban a 13-18 éves fiatalokat és szüleiket várják.

Varga Dániel programvezető - aki 15 éve foglalkozik az említett témákkal - elmondta, hogy a diákok hagyományos iskolai prevencióját „új köntösbe” öltöztették annak érdekében, hogy a világ dolgaira ráeszmélő serdülők minél hitelesebben ismerhessék meg a drogok használatának problémáit, azok következményeit és a felvilágosítás fontosságát.
A felnőttek - a szülők és a pedagógusok - gyakran azt mondják a gyerekeknek, hogy azok ne próbálják ki a különböző természetes és mesterséges kábítószereket, mert azok tönkreteszik az életüket, elveszik a családjukat, nem tudnak tanulni, kirakják a munkahelyükről, esetleg bűnözőkké válnak. A magyarázat nélküli tiltás azonban kíváncsivá teszi a fiatalokat, akik közül sokan a „tiltott gyümölcs”-effektus következtében nemcsak kacérkodnak a megkóstolás gondolatával, hanem meg is teszik azt. Ehhez nagyban hozzájárul az, hogy kortársaik gyakran jó élményeikről - többek között függetlenségről, ellazulásról, felszabadultságról, stresszmentességről - számolnak be a drogokkal kapcsolatban. Sokszor családi gondok állnak annak hátterében, hogy a rájuk leselkedő veszélyeket nem érzékelő ifjak „rálépnek arra az útra, ami a semmibe vezet”. A kábítószerek szorongás- és gátlásoldó hatása rövid távon átsegíti a szerhasználókat a gondjaikon, ám azok kezelését és megoldását csak későbbi időpontra halasztják, így azok számos alkalommal „agyonnyomják” őket és kialakul a függőség.
A „Köztes átmenetek - drog” című kiállítás nem akarja többnek láttatni magát, mint ami: prevenciós kikötőhely. Persze egy tárlat önmagában annyira elég csak, hogy gondolatokat ébresszen, de azért ez sokkal több is annál, mert legális beszédtémák sorába emel egy tabunak számító témát. A bemutató anyagának tartalmával azt a kettősséget szeretnék megszüntetni, ami a felnőttek, a média és a kortársak által megteremtett világok között feszül. Ami tele van tabukkal, tiltásokkal, büntetésekkel, információ-hiánnyal. Mindkét oldalon van pozitív és negatív üzenet. Arra kell törekedni, hogy azok közül azt hangsúlyozzuk ki, aminek a birtokában a fiatalok felelős saját döntéseket hozhat. Fontos, hogy ne akarjunk helyettük élni, gondolkodni, dönteni, de ott álljunk mellettük támaszként.
A négy szobából álló tárlat egyformán reflektorfénybe helyezi, hogy mik a droghasználat mögötti egyéni, közösségi és társadalmi okok. Egyformán akar hatni az értelemre és az érzelemre. Tájékoztat és tudatosít. Művészi eszközökkel és konkrét élettörténetekkel érzékenyít. Egyformán megszólít szavakon és képeken keresztül, körvonalazza a kockázati tényezőket, láttatja a veszélyeket és kiemeli a védelmet nyújtó kapaszkodókat. Vagyis megvalósítja azt a fajta több szempontúságot, amivel szükséges és lehetséges egyáltalán megszólítani az embereket.
Kevéssé éri el azokat a fiatalokat, akik már súlyosabb állapotban vannak, vagyis kényszeres használók. Ők ugyanis már nagy eséllyel kihullottak a normál iskolai életből. Vagyis azoknak szól elsősorban, akik még a család és az oktatási intézmény hatókörében vannak a kipróbáláson innen és túl, a hétvégi buli használók és azok, akiknél már megjelent az alkohol és egyéb szerek problémakezelő célzatú használata. De informál arról is, hogy hol és milyen keretek között lehet segítséget kérni, akármilyen súlyos helyzetben is van valaki. Arra is bátorítja a közönséget, hogy nem kevésbé fontos egymásra figyelni és egymásnak is segíteni, ha látjuk, hogy valakinek szüksége van rá.
Amikor a felnőtt tudja, hogy milyen káros lehet a drogfogyasztás, milyen veszélyekkel járhat a kipróbálás, akkor természetes, hogy a féltés, az aggodalom, a felelősségvállalás diktál és szélsőségekben tudunk csak gondolkodni. Egyből a súlyos függés, a láncdohányzás, az alkoholizmus, a lecsúszás, az elvonókúra, a fiatalkori halál rémképei villannak fel a szülők lelki szemei előtt. Ők csak fekete-fehérben tudnak gondolkodni erről a kérdésről, pedig fontos lenne arról is beszélni, hogy a súlyos állapotokhoz vezető út ártalmatlannak tűnő apró lépéseken keresztül vezet.
A prevenciós kiállítás és annak programvezetője június 13-ig ingyenesen várja az érdeklődőket a Tinódi Házban. A tárlatvezetés átlagosan másfél órát vesz igénybe és azon egyszerre 15 fő vehet részt. Fontos kiemelni, hogy Varga Dániel a látogatók ismereteinek és érintettségének megfelelően beszélget a jelenlévőkkel a kábítószerekről és azok hatásairól.


A program az EFOP-1.5.3-16-2017-00063 „Humán szolgáltatások fejlesztése a dombóvári járásban”-pályázat keretében valósult meg.

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.További információ a sütikről (cookieról):Elolvasom.

  
Info