23
K, ápr.

Kopjafával emlékeznek őseikre a leszármazottak

Dombóvár

A Dombóvárra és annak környékére áttelepített felvidéki magyarok emlékére állítottak kopjafát április 6-án a kertvárosi Szent László Parkban.

A II. világháború után a csehszlovák államelnök, Edvard Benes a később róla elnevezett dekrétumokban - amiket 1945. május 14. és október 27. között hozott - az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítette. Rendelkezései elsősorban az előbbi etnikumot sújtották, azonban az utóbbi nemzetiségről sem feledkezett meg. A szlovákiai magyarokat automatikusan megfosztotta az állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más járadékok megvonását, az állami- és a magánalkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. Betiltotta a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárta a magyar nemzetiségű hallgatókat az egyetemekről, feloszlatta a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztotta a Felvidéken élő magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tette és szabályozta a magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. A lakosságcsere egyezmény értelmében a csehszlovák hatóságok annyi szlovákiai magyart voltak jogosultak Magyarországra áttelepíteni, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezett a Szlovákiába való áttelepülésre. Az egyezmény megkötése után a szlovák hatóságok nagyarányú toborzási akcióba kezdtek a Magyarországon élő szlovákok körében. Érveiket elsősorban arra alapozták, hogy a többnyire szerény vagyonú szlovákok számára jól működő gazdaságokat és könnyebb életet ígértek. A magyar fél azt is vállalta, hogy a meghatározott kvótán felül átveszi a háborús bűnösöket is. Ezzel visszaélve a csehszlovák bíróságok tömegesen vonták felelősségre a háború alatt állítólag elkövetett bűneikért a felvidéki magyarokat. Csehszlovákia a deportálások elindításával bírta rá a magyar kormányt a lakosságcsere lebonyolítására, ami 1947 áprilisában kezdődött a dél-alföldi szlovákok, illetve a mátyusföldi magyarok kicserélésével és két évvel később zárult. A végleges adatok szerint a Magyarországról Szlovákiába önként áttelepült 60.257 szlovákkal szemben 76.616 magyar volt kénytelen a szülőföldjét elhagyni. Óriási különbség mutatkozott azonban a hátrahagyott vagyonban. Mivel a szlovák hatóságok általában a módosabb gazdákat jelölték ki az áttelepülésre, a szlovákok által Magyarországon hagyott 15.000 kataszteri holddal és 4.400 házzal szemben a Magyarországra áttelepített magyarok több mint tízszer annyi területet és mintegy három és félszeres mennyiségű lakóingatlant hagytak maguk mögött.


Régóta dédelgetett álmukat váltották valóra a Felvidékről Dombóvárra és annak környékére áttelepített magyarok leszármazottai azzal, hogy adományaikból emlékművet készíttettek a szülőföldjük és otthonaik elhagyására kényszerített őseik tiszteletére.
Szabó Loránd polgármester köszöntő beszédében azt hangsúlyozta, hogy a város az önkormányzata és a Hamulyák Közalapítvány egyaránt szerepet vállalt az esemény megszervezésében, hiszen a településen élő különböző közösségek óriási értékkel bírnak. A Vitéz Varga Károly szentgáloskéri népi iparművész által faragott kopjafát az önkormányzati vezető, Máté Zoltán, a Hamulyák Közalapítvány elnöke és Bódogné Pethes Janka, a Civil Tanács elnöke közösen leplezte le. A megemlékezésen a helyi Tiszta Forrás Dalkör adott műsort, Tóth Gáborné verset szavalt, Molnár Gyuláné pedig énekelt.
- Őseik szívében soha nem gyógyult be a seb, gyakran emlegették szülőfalujukat és gondoltak hátrahagyott otthonaikra - mondta Bódogné Pethes Janka, aki maga is második generációs leszármazott. - A Benes-dekrétumok a történelem leghazugabb rendelkezései, melyek családokat szakítottak szét. A kopjafát úgy faragtattuk meg, hogy azon az ökonomikus egyházak szimbólumait mind megjelenjenek. A tetején a Magyar Korona van, ez a magyarság összetartozását jelképezi. A következő körkörös motívumnak az elnevezése az „akiért a harang szól”. Alatta az evangélikus egyháznak a szimbóluma - a Luther-rózsa, lekerekített virágszívvel és kereszttel - került elhelyezésre. Megtalálhatóak rajta a református jelképek és az elmúlás virágai is.
Az ünnepségen az érsekújvári járásban lévő, jelenleg 950 fős, javarészt magyarok lakta Kamocsa Református Egyházközösségének több mint 20 éves múltra visszatekintő Laudate Kórusa is fellépett. A rendezvény végén református lelkészek adták áldásukat a felavatott kopjafára és a Felvidékről áttelepítettek leszármazottainak közösségére.

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.További információ a sütikről (cookieról):Elolvasom.

  
Info