20
K, nov.

Mi van a föld alatt a Kapos-folyó árterében?

Dombóvár

Újabb részleteket tártak fel a régészek a dombóvári várban zajló idei ásatáson, amelyen felszínre került a katonai létesítmény két újonnan felfedezett belső tornya közül az egyik maradványa is. Az öt éve folyó kutatás eredményeit szeptemberben egy budapesti konferencián mutatják be.

A Gólyavár néven ismert lelőhelyen több, tavaly megnyitott szelvényben folytatták a feltárást, elsősorban az egykori déli épületszárny területén, valamint a keleti várfalak mentén. Az előbbinek feltárták a várudvar felőli, többször átépített bejáratát, míg az utóbbinál megtalálták a külső fal építéséhez használt állványzat nyomait és az építés során keletkezett omladékréteget - közölte az ásatást vezető Berta Adrián, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének kutatói ösztöndíjas munkatársa.
A vár alaprajzát és építési periódusait már korábban sikerült rekonstruálni: a Kapos menti erődítmény 14. század végi, vagy 15. század eleji építésekor egy kissé szabálytalan téglalap alaprajzú, 44 hosszú és 24 méter széles épület volt, az északi és - a legújabb kutatások alapján - a déli oldalán egy-egy épületszárnnyal, nyugatra néző kapuval, körülötte fapalánkkal és várárokkal. Valószínűleg a Zsigmond kor végi, második periódusban építették hozzá a kaputornyot és bővítették ki a vár déli oldalán álló palotaszárnyat, amelyet támpillérekkel is megerősítettek. Az egyik ilyen pillér teljes magasságában ma is látható a lelőhelyen. A harmadik szakaszban a vár keleti falára húztak egy pilléreken és konzolokon támaszkodó függőfolyosót, amely összekötötte a déli és az északi épületszárnyat, végül egy reneszánsz átépítés során - feltehetően az 1520-as évek körül - egy külső falgyűrűvel vették körül a várat. A Dombai család erődítménye a 16. század elejére összességében egy 50x32 méter alapterületű várkastély lett. A török hadsereg az 1540-es évek végén foglalta el, az egykori főúri rezidenciából végvár lett, amelyben elsősorban délszláv eredetű katonaság állomásozott. A várat a 18. század első éveiben romboltatta le a bécsi Udvari Haditanács.
- A mostani kutatáson földradarral sikerült tisztázni két, eddig megválaszolatlan kérdést: a vár saroktornyainak pontos elhelyezkedését, alakját és a várudvaron feltételezett építmények meglétét - emelte ki Berta Adrián.
A saroktornyokról két 17. század végi ábrázolás alapján a feltárók azt feltételezték, hogy kerek alakúak lehettek, a geofizikai kutatás során azonban kiderült, hogy hatszögletűek voltak. A középkori erősségről fennmaradt egyetlen ismert, 1692-ben készült leírásban az szerepelt, hogy az északi épületszárny udvari homlokzata előtt két torony állt. A földradaros vizsgálat során most mindkét építmény alapfalai megmutatkoztak.
Az öt év alatt előkerült leletanyag legnagyobb része török kori, a várkatonasághoz köthető használati tárgyak darabjait - puskagolyókat, fegyvereket, baltákat, házi és díszkerámiák töredékeit - tartalmazza. Kisebb mennyiségben találtak a török kor előtti időből származó leleteket is, ezek között a pénzek és a kályhacsempék fontos szerepet játszhatnak az építési periódusok keltezésében. Felszínre kerültek fémtárgyak, szegek, fúrók, lat - a középkorban használt víz- és súlymérték -, gyertyatartók, könyv- vagy ládaveretek is, illetve velencei üvegedény-töredékek, ablakszemek. Értékes a feltehetően a várkápolnából származó, a 16. század elejére keltezhető templomi füstölő, amely egy feltárt kürtőalapozás aljáról került elő.
- A terepen végzett munkában és a leletek feldolgozásában az ország sok pontjáról vesznek részt önkéntesek, régész és történész kollégák - jegyezte meg Berta Adrián.
A dombóvári vár régészeti kutatásának eddigi eredményeiről szeptember 25-én Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének szervezésében rendeznek konferenciát.

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.További információ a sütikről (cookieról):Elolvasom.

  
Info