A magyarság történelmének egyik legfájóbb évtizedét mutatják be

Dombóvár

A gulágra hurcolt hazai politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából a Magyarság Háza a Veritas Történetkutató Intézet közreműködésével tavaly hozta létre a „Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956” című emlékkiállítást, melyet szeptember 15-től nézhetnek meg az érdeklődők a Tinódi Házban.

- Kötelezettségünknek érezzük, hogy népünk történelmének kevésbé emlegetett, sok áldozattal járó részleteire is felhívjuk a figyelmet - mondta el a megnyitón Csibi Krisztina, a Budapesten működő Magyarság Háza igazgatója. - Mi 2016 őszén csatlakoztunk a „Gulag -emlékévhez”. Azóta közel harminc határon túli magyar településre jutott el az intézményünk által rendezett tárlat. Az anyaggal nemcsak a Kárpát-medencében lakók, hanem az egészen déli szigeteken élő honfitársaink is megismerkedhettek. Emellett több tucat magyarországi város és falu is fogadta kiállításunkat, főként a témában sajnálatos módon nagyobb arányban érintett hazai németség nemzetiségi önkormányzatainak és civil szervezeteinek közreműködésével.
Potápi Árpád János köszöntőjében a magyar történelem legfájóbb évtizedei egyikének nevezte az 1944 és 1956 közötti időszakot.
- A kiállításon keresztül van alkalmunk újra elgondolkodni ezekről az eseményekről, amelyeket összefoglaló néven gulágnak szoktunk nevezni - emelte ki a nemzetpolitikáért felelős államtitkár. - Becslések szerint közel 1,1 millió közé teszik azoknak a számát, akik az akkori ország területről hadifogságba, vagy a „málenykij robot” által kerültek ki a Szovjetunióba. Azt gondolom, hogy ez egy óriási szám. Főleg ha történelmi eseményeket egymás után nézzük meg: 1944 nyaráig több mint 600000 zsidó honfitársunkat deportálták a haláltáborokba, közben a katonáink hadifogságba estek, fél év múlva megkezdődtek az elhurcolások a ”málenykij robotra”, majd következett a kommunista rendszer és több száz embert börtönöztek be Magyarországon.
A tárlatot Prof. Dr. habil. Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója mutatta be. A történész arról beszélt, hogy a molinókon lévő anyag nagy hiányokat pótolhat, hiszen az úgynevezett málenkij robotról, a hadifogságról, a gulagról, illetve a guppi táborokba elhurcolt magyarokról szól. Évtizedeken keresztül nyilvánosan nem lehetett arról beszélni, hogy a felszabadítónak nevezett Vörös Hadsereg 1944 novemberétől több százezer embert hurcolt el kényszermunkára. Sztálinnak az volt az elve, hogy akik lerombolták a Szovjetuniót, azt újra építsék fel ők.
A kiállítás meghatározó célja az, hogy a fiatalok is megismerkedhessenek ezzel az időszakkal, hiszen az említett témáról az iskolai történelem órákon nemigen esik szó. A Tinódi Ház előterében lévő tárlatot az érdeklődők november 4-ig tekinthetik meg.

A tárlat megnyitóját követően a színházteremben Szalóki Ági Liszt Ferenc-díjas énekes „Csak egy nap a világ” címmel adott nagysikerű koncertet Karády Katalin dalaiból.

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.További információ a sütikről (cookieról):Elolvasom.

  
Info